3.rész

Kicsi késve de meghoztam az új részt. Nagyon hosszú lett remélem ez egy kis  kárpótlás lesz nektek. Remélem elnyeri a tetszésetek, kíváncsian várom a véleményeket!

Csók: Dorka <3

,,Össze fogunk költözni!" Vízhangzik a fejemben folyamatosan ez a három szó. Az asztalnál meredten bámulnak ránk apuék, hogy hogy fogadjuk a ,,nagy" hírt. De én csak ülök és bámulok magam elé üveges tekintettel. Az eddig zsongó étterem mintha egy csapásra csendessé vált volna. Már nem hallom a gyerekek vidám kacagását, a felnőttek idegesítő bájolgását csak a fülemben dobogó vért és a szívem erős lüktetését mintha azon nyomban kiszakadna a helyéről.
-Szívem, kicsim...-hallom meg apu hangját.-Na mit gondolsz az ötletünkről?
-Öööö bocsássatok meg de most ki kell mennem.-állok fel az asztaltól és szinte futó lépésben teszem meg az ajtóig tartó utat. A nagy díszes ajtót egy erőteljes mozdulattal kilöktem és a bámuló tekintetek sortüzében a szemben lévő parknak a legközelebbi padjához rohanok. Nem tudom mióta ülök ott de nagyon jól esik a csen és tudok gondolkozni csak valami eszméletlenül fázom mert persze a kabátomat bent hagytam.
-Hé jól vagy?-hallok meg a hátam mögül egy rekedtes hangot.
-Aha persze. Apu bejelenti, hogy össze költözik egy nővel. De még mindig jobb mintha már eljegyezésüket mondták volna el.-nézek fel gúnyosan a mögöttem álló fiúra.
- Hé azt hiszed hogy csak neked nehéz. Lesz egy tesóm, mondjuk olyan amilyet sose szerettem volna.-gondolkozott el. Nevetve boxolok bele a karjába.-De tényleg az apám halála óta anyám végre boldog, talált magának egy olyan embert aki boldoggá teszi akkor én azt elfogadom.
- Te, hogy tudod ilyen egyszerűen felfogni ezt az egészet? Nekem alig megy, persze nekem is nagyon fontos apa boldogsága de valahogy nem tudom felfogni.-pillantok rá szomorúan.- Lehet, hogy anyu már két éve halott de még mindig nagyon nehéz csak bele gondolnom is hogy apu más nővel legyen együtt.
-Hát nekem lehet, hogy azért könnyebb  mert nem sokra emlékszem apuról, hogy milyen volt vagy miket csináltunk mert nagyon sok munkát kapott pilótaként. Mondjuk ebbe is halt bele.-húzta el Dave a száját szomorkásan.
-Sajnálom! Nagy butaság lenne ha most kérnék tőled egy ölelést?-tárom ki a karjaimat félve az elutasítástól. De ő csak fogja magát egy kis nevetés kíséretében körém fonja erős védelmező karjait. Nem tudom, lehet hogy az egész napos feszültség miatt vagy csak a mérhetetlen csalódás miatt amit éreztem, hogy apu nem avatott be a kapcsolatába. De olyan keserves zokogás tört fel jó mélyről, hogy ha akartam volna se tudtam volna megállítani. De ő még ekkor sem tolt el magától hanem csak simogatta rendületlenül a hátam és nyugtató szavakat súgott a fülembe.
-Jaj nagyon sajnálom.Tiszta könny lett az inged.
-Ne sajnáld. Tudod egész szép voltál a vacsora alatt.-jaj de aranyos és azok a barna szemek csak úgy csillognak amikor valamit mond.Persze magamhoz híven miért is ne pirulnék el teljesen, de nem csak olyan aranyosan, hanem egyik pillanatról a másikra váltott az egész bőrszínem egy érett paradicsoméhoz hasonló színre. De várjunk csak ezt mivel  Dave mondta ezért....-De most már úgy nézel ki mint egy zombi, egy nagyon csúnya zombi.-nevetett fel jóízűen. Nekem pedig minden iránta érzett kedvesebb érzelem kiment a fejemből.
-Jaj de paraszt vagy pedig már majdnem azt hittem, hogy valami kedveset fogsz nekem mondani.-pillantok rá gúnyosan.De belegondolva van benne valami, a szempilla spirál és a tus csorog végig az arcomon. Biztos bájos látványt nyújthatok.
-Szerintem vissza kéne mennünk, már majdnem egy órája itt ülünk.-gondolkozik el.
-Lehetséges, apuék mér biztosan aggódhatnak értünk.-húzom el a számat.
-Gyere menjünk.-áll föl mellőlem. Én csak a kezemet nyújtom, hogy húzzon fel. Erre ő megfogja a kezem és egy kicsit túl erős rántással felállít. De a nagy lendülettől neki csapódok a mellkasának és kezeimmel próbálom tompítani a ,,nagy" csapódást. Ha nem öleli át a derekamat még el is estünk volna. Bele nézek azokba a gyönyörű szép barna szemeibe és érzem, hogy a gyomromban lévő ezer meg ezer pillangó mintha ki akarna törni. A gerincemen egy furcsa bizsergető érzés fut végig. Egy kósza hajtincset a fülem mögé igazít végig a szemembe nézve azokkal a barna csodákkal.Akik távolról nézhetnek minket azoknak csak egy egyszerű szerelmespár lehetünk, akik a park csendes részébe húzódnak a világ hangos zajai elől. De én pontosan tudom, hogy ez nem így van, mert én nem érzek iránta semmit. Semmit az égegyadta világon a mélységes megvetésen kívül.
-Mennünk kéne.-szakítom meg a kapcsolatot a mogyoró barna szemekkel, és óvatosan oldalra lépek egyet.
-Ja szerintem is.-ért egyet még egy kicsit homályos tekintettel. Egymás mellet lassan lépkedve indulunk vissza az étterem bejáratához. Irigykedve pilantok a mellettem sétáló fiúra, hogy milye  éretten tudja kezelni a szüleink kapcsolatát.Bezzeg én.... A nagy ajtón belépve ketté váltunk. Én a mosdót céloztam be még Dave a szüleinkhez ment. El gondolkozva lépkedtem a wc felé, mikor egy fehér inges melkasnak sétálok.
-Szia.-köszön rám Jack szép kék szemeivel. Oke lehet, hogy egy kicsit szem mániám van.
-Ööööö szia. Nem tudod hogy hol van a mosdó egy kicsit eltévedtem.
-De tudom mivel itt dolgozok.-hupsz ez mondjuk jogosan mondja.
- De ha el mész egyenesen utánna meg elfordulsz jobbra majd a megint elfordulsz.....-és csak mondja, mondja.-Haho figyelsz rám?
-Ööö bocsi egy kicsit elgondolkodtam.-húzom el a számat.
-Semmi baj, amúgy a barátod elég csúnyán néz ránk.-mutat az asztalunknál ülő Dave felé.

-Ki ő? Nem ő biztos, hogy nem a barátom.-nyugtatom meg Jacket meg egy kicsit magamat is.
-Biztos? Mert nem akarok valami szerelmi háromszögbe bekerülni!
-Nem persze ő nem a barátom csak egy ismerős.- sajnos túl közeli go dolom magamban.
-Ja jó akkor megkérdezem. Ashly van kedved velem a hétvégén moziba jönni velem?-oke akkor most jól végig gondolom adott egy helyes srác aki még aránylag jó fejnek is néz ki, próba szerencse.
-Aha persze nagyon szívesen.-mosolygok rá kedvesen.
-Szuper akkor majd csörgök. Oda fogsz találni a mosdóig?-kérdezi félve de a szemeiben meglátom a nevetőráncokat.
-Persze legfeljebb ha nagyon eltévedek felhívlak.-nézek rá nevetve. És indulok a mosdó irányába szerintem.
-Ashly!
-Igen?-fordulok vissza.
-Ugye tudod, hogy a mosdó a másik irányban van?
-Aha persze csak tesztelni akartalak, hogy mennyire figyelsz rám.-fordulok meg a másik irány felé.
Mire sikeresen elértem a mosdó elé büszkén löktem be az ajtót. Be állok a tükör elé és Dave tényleg nem hazudott borzasztóan szarul festettem. Vörösre sírt szemek, teljesen elfolyt smink csoda, hogy Jack elhívott randira. Gyorsan megpróbáltam leszedni magamról a sminkem maradványait. A végeredmény egészen elfogadható lett, a sírásról már csak a vörös szemeim árulkodtak.Vissza indulva az asztalunkhoz még intettem egyet a jövendőbeli randipartneremnek, majd nagy levegő és odaléptem az asztalunk hoz.
-Ó Ashly vissza jöttél?! Van még egy  bejelenteni valónk!
-Mi az egy nem volt elég egy napra?
-Ashly nem szemtelenkedj!-néz rám apa bosszúsan.
-Ó bocsánat. Tudod lehet, hogy azért vagyok ilyen mert az apám végre egy hónap után bejelenti, hogy össze fog költözni egy nővel. Amúgy kihez is költöznénk mert ezt mondjuk elfelejtettétek velünk közölni.-ha apu össze akar költözni egy nővel lelke rajta, de ne várja el tőllem , hogy jó szemmle áljak hozzá.
-Tudod amíg kint voltál pont azt mondtuk el, hogy hozzánk költöznénk be mert a  mi házunk az nagyobb.-jó legalábba a házam megmarad.
-Szuper de mit is akartál bejelenteni már megint?-nézzek rá unottan.
-Tudjátok gyerekek Lenaval arra gondoltunk, hogy az anyuájának van egy kis birtok félesége ahol nagyon régen voltak. És mivel úgy is jót fog tenni a mi kis családunknak egy kis kikapcsolódás ezért oda mennénk 2 hétre.-apu és Lena olyan reménykedve néztek ránk, hogy nem lehetett nemet mondani erre a fel nem tette kérdésre.
-És mikor mennénk?-kérdezem. 
-Mivel az iskolából már csak két nap van ezért a jövőhéten már indulunk is.-mondta büszkén Lena.
-Na mit gondoltok róla?-néz ránk kíváncsian apu.
-Szerintem nagyon jó ötlet lenne Mr. Walker.-ó a kis bájgúnár, milyen átlátszó.
-Szerintem is nagyon jó ötlet apu.-próbálok mosolyogni is hozzá egyet de inkább vicsorgásnak látszik ezért csak kedvesen nézek előre.
-Akkor indulhatunk is haza!-kezd el szedelőzködni apu.
-Ó azt nem is mondtad apu, hogy mikor lesz a költözés?
-Ja persze ezt elfelejtettem. Holnap már elkezdik áthordani a fontosabb dolgokat.
-Hát ez valami fenomenálisan szuper. Akkor ugye nem is lenne nagy baj, hogy ha holnap elmennék moziba?-nézek apura.
-Nem persze. És mit néznétek meg Saraval?
-Még nem tudom de nem Sarahval fogok menni hanem Jackel.-a mondndóm pont olyan hatással volt apura ahogyan vártam.-Na nem megyünk?-ülök be a kocsiba.Apu ledermedt arcal és üveges tekintettel ül be mellén. Az út nagy részét csöndben tettük meg. 

Kiszálva az autóból egy másikat látok nem sokkal lemaradva mögöttünk.

- Apu nem felejtettél el valamit közölni?

-Ja kicsim kélpzeld ma Lena és Dave nállunk alszanak, hogy holnap egyszerűbb legyen a költözés!-feleli vidáman.

-Szuper ha a bájgúnár és a perszóna nàllunk alszik akkor én már megyek is fel a szobámba.

Apu rosszaló fejcsóválással jelzi a nem tettszését de szó nélkül hagya, tudja, hogy úgy is csak veszekedés lenne belőle amit meg nem akar. Nagy robajjal és spanyol szitkozódással robbanok be az ajtón. Szerencsémre anya szülei spanyolok így szinte második anyanyelvemnek mondhatom. Ja meg persze apa nem ért egyáltalán a nyelvet így bármikor használhatom.A táskámból előhalásztam a telefonom és már csörgettem is az egyetlen olyan számot aki miden helyzetben tud nekem segíteni...

- Mizu velef csajszi?- kérdezti Sarah.

- Van kedved menni a latin negyedbe muszály kiszakadnom egy kicsit!- nálunk a latin negyed annyit jelent hogy egy hej ahol nem lakik senki és nyugottan tudunk tombolni úgy ahogy akarunk.

-2 perc és ort vagyok!

Szuper akkor ez is letudva. Szobámbak az ajtaját magamra csapva gyorsan leveszem a vacsora ruhámat és hejér egy rövid nadrág haspóló bakancs kombót veszek fel.Mivel apu úgy se enged el a vendégeink miatt ezért marad a megszokott módszer. Erkélyre ki ereszeben megkapaszkodni. Na és itt történt az, hogy benézek az ablakon hogy apa ott van e, és két dühös szemprral találom szembe magam. Ott voltam én az ereszen lógva ès még apa bent a nappalinkban dühösen tudva hogy majd olyan hajnali fél négykor találkozunk. Ez mind szép és jó csak úgy néz ki hogy a sok kilógás miatt az eresz elvesztette a tartását vagyis zuhantam másfél métert az eresszel a kezemben. És legalább az eresz puhára esett  úgy a gyomrom tájékára. Meg hallom a hangos zenét és az eszeveszett röhögést a nyitott tetejü cadilacot. Az ereszt ledobom az ölemből leporolom a lábam és már rohanok is a kocsi felé hogy  beugorhassak. Nem akartam megvárni még apa elkezd velemi kiabálni és meg az eresz javítását is levonja a zsebpénzemből. Az majd rá ér holnap is.

- Mizu Ashly látom végre kitakarítod az ereszt.- fordul röhögve hátra Lamuel. Irtó hülye meg bolond de az egyik legjobb barátom.

- Hülye! Csak tapos bele! Amúgy Sarah hogy sikerülta randid?

- Hát elég jól vasárnap megyünk moziba.- néze extra szerelmesen. Egyszer csak elkezd lassítani a kocsi és még két barátunk ugrik be a kocsiba mintha az ajtó ott sem lenne. Sarah feltekeri a zenét mi felülünk a háttámlára és teli torokbó énekeljük a dalokat.

 Az emberek már egészen megszokták hogy egy piros alapon kék lángnyelves kocsi suhan végig az uttcákon, sőt hétvége fél már mi is a kocsiban vagyunk és csapunk egy kis rögtönzött bulit.

 A városból kikanyarodve elidultunk a latin negyed felé, a ház ahol folyton vagyunk valami  helyi pénzes nagymenőé aki biztosítani tudja nekünk a piát és a helyet csak annyi kikötése volt, hogy egy összeget szedjünk össze amit mi belépőjegynek fogtunk fel. Ahogy kezdtek előbukkani az emberek Lamuel benyúlt a kormány alá és meg nyomta a titkos gombot amitől a kocsinak az eleje emelkedni majd sülyedni kezdett. Hetekig bütykölte a kocsit mire szerinte kellő magasra emelkedett fel. Ez a fiúknál egyfajat verseny mint a " ki pisil meszebbre" nállunk "kinek az autója megy magasabbra". Ezen a helyen a mi társaságunk igen is nagy menőnek számít mert nincs még egy ilyen hülye csapat mint a miénk.

A kocsiból kiugrálva köszöntöttünk minden ismerőst és megindulunk a ház felé. A ház U alakúan van kialakítva amit egy nagy kapu fog közre és a közepén egy hatalmas kert van ahol tudunk szórakozni. A középső erkéjen vana DJ púlt ahova csak néhány ember mehet fel köztük mi is.

Ja és még a csendháborítástól se kell félnünk mert nem lakik senki errefelé aki feljelenthetne minket.

Az egyr hangosodó zene átjárja az egész testem és élvezem az utolsó normális napomat a barátaimmal.

Kicsi késve de meghoztam az új részt. Remélem elnyerte a tetszésetek, kíváncsian várom a véleményeket!

Csók: Dorka <3