Szereplők

Név:Ashly Walker
Kor:18
Küllem:barna haj és szem
Magamról:Ha egyszer minden össze jön azon változtatni már nem nagyon lehet.

Név: Sarah Smith
Kor:18
Küllem:Kék szem, folyton változó haj
Magamról:Ash ha nem teszed ki a kecses fenekedet a házatokból ne akard meg tudni, hogy mi lesz.

Név:Tayler Ewans
Kor:18
Küllem: kék szem, szőkés barna haj
Magamról:Eddig azt hittem, hogy a barna haj a gyengém de rá kell, hogy jöjjek a színes is vonzó tud lenni.

Név: Dave Cooper
Kor: 18
Küllem:barnás haj, sötét barna szem
Magamról:Nem vagyok flegma sem bunkó csak nincs hozzád kedvem.

Név:Paul Walker
Kor:42
Küllem:sötét barna haj, világos kék szem
Magamról:A lányom a mindenem de nekem is vannak érzéseim.

Név:Lena Cooper
Kor:38
Küllem:szinte fekete haj, barna szem mindig mosolygós száj
Magamról: Mindig is egy lányt akartam csak most a lány nem akar engem.

Én így képzelem el a szereplőimet, ha nektek a nevük hallatán valaki más ugrik be akkor nyugodtan küldjétek el, kíváncsi vagyok. Végül is ez az egész nektek szól!!

Csók: Dorka <3

3.rész

Kicsi késve de meghoztam az új részt. Nagyon hosszú lett remélem ez egy kis  kárpótlás lesz nektek. Remélem elnyeri a tetszésetek, kíváncsian várom a véleményeket!

Csók: Dorka <3

,,Össze fogunk költözni!" Vízhangzik a fejemben folyamatosan ez a három szó. Az asztalnál meredten bámulnak ránk apuék, hogy hogy fogadjuk a ,,nagy" hírt. De én csak ülök és bámulok magam elé üveges tekintettel. Az eddig zsongó étterem mintha egy csapásra csendessé vált volna. Már nem hallom a gyerekek vidám kacagását, a felnőttek idegesítő bájolgását csak a fülemben dobogó vért és a szívem erős lüktetését mintha azon nyomban kiszakadna a helyéről.
-Szívem, kicsim...-hallom meg apu hangját.-Na mit gondolsz az ötletünkről?
-Öööö bocsássatok meg de most ki kell mennem.-állok fel az asztaltól és szinte futó lépésben teszem meg az ajtóig tartó utat. A nagy díszes ajtót egy erőteljes mozdulattal kilöktem és a bámuló tekintetek sortüzében a szemben lévő parknak a legközelebbi padjához rohanok. Nem tudom mióta ülök ott de nagyon jól esik a csen és tudok gondolkozni csak valami eszméletlenül fázom mert persze a kabátomat bent hagytam.
-Hé jól vagy?-hallok meg a hátam mögül egy rekedtes hangot.
-Aha persze. Apu bejelenti, hogy össze költözik egy nővel. De még mindig jobb mintha már eljegyezésüket mondták volna el.-nézek fel gúnyosan a mögöttem álló fiúra.
- Hé azt hiszed hogy csak neked nehéz. Lesz egy tesóm, mondjuk olyan amilyet sose szerettem volna.-gondolkozott el. Nevetve boxolok bele a karjába.-De tényleg az apám halála óta anyám végre boldog, talált magának egy olyan embert aki boldoggá teszi akkor én azt elfogadom.
- Te, hogy tudod ilyen egyszerűen felfogni ezt az egészet? Nekem alig megy, persze nekem is nagyon fontos apa boldogsága de valahogy nem tudom felfogni.-pillantok rá szomorúan.- Lehet, hogy anyu már két éve halott de még mindig nagyon nehéz csak bele gondolnom is hogy apu más nővel legyen együtt.
-Hát nekem lehet, hogy azért könnyebb  mert nem sokra emlékszem apuról, hogy milyen volt vagy miket csináltunk mert nagyon sok munkát kapott pilótaként. Mondjuk ebbe is halt bele.-húzta el Dave a száját szomorkásan.
-Sajnálom! Nagy butaság lenne ha most kérnék tőled egy ölelést?-tárom ki a karjaimat félve az elutasítástól. De ő csak fogja magát egy kis nevetés kíséretében körém fonja erős védelmező karjait. Nem tudom, lehet hogy az egész napos feszültség miatt vagy csak a mérhetetlen csalódás miatt amit éreztem, hogy apu nem avatott be a kapcsolatába. De olyan keserves zokogás tört fel jó mélyről, hogy ha akartam volna se tudtam volna megállítani. De ő még ekkor sem tolt el magától hanem csak simogatta rendületlenül a hátam és nyugtató szavakat súgott a fülembe.
-Jaj nagyon sajnálom.Tiszta könny lett az inged.
-Ne sajnáld. Tudod egész szép voltál a vacsora alatt.-jaj de aranyos és azok a barna szemek csak úgy csillognak amikor valamit mond.Persze magamhoz híven miért is ne pirulnék el teljesen, de nem csak olyan aranyosan, hanem egyik pillanatról a másikra váltott az egész bőrszínem egy érett paradicsoméhoz hasonló színre. De várjunk csak ezt mivel  Dave mondta ezért....-De most már úgy nézel ki mint egy zombi, egy nagyon csúnya zombi.-nevetett fel jóízűen. Nekem pedig minden iránta érzett kedvesebb érzelem kiment a fejemből.
-Jaj de paraszt vagy pedig már majdnem azt hittem, hogy valami kedveset fogsz nekem mondani.-pillantok rá gúnyosan.De belegondolva van benne valami, a szempilla spirál és a tus csorog végig az arcomon. Biztos bájos látványt nyújthatok.
-Szerintem vissza kéne mennünk, már majdnem egy órája itt ülünk.-gondolkozik el.
-Lehetséges, apuék mér biztosan aggódhatnak értünk.-húzom el a számat.
-Gyere menjünk.-áll föl mellőlem. Én csak a kezemet nyújtom, hogy húzzon fel. Erre ő megfogja a kezem és egy kicsit túl erős rántással felállít. De a nagy lendülettől neki csapódok a mellkasának és kezeimmel próbálom tompítani a ,,nagy" csapódást. Ha nem öleli át a derekamat még el is estünk volna. Bele nézek azokba a gyönyörű szép barna szemeibe és érzem, hogy a gyomromban lévő ezer meg ezer pillangó mintha ki akarna törni. A gerincemen egy furcsa bizsergető érzés fut végig. Egy kósza hajtincset a fülem mögé igazít végig a szemembe nézve azokkal a barna csodákkal.Akik távolról nézhetnek minket azoknak csak egy egyszerű szerelmespár lehetünk, akik a park csendes részébe húzódnak a világ hangos zajai elől. De én pontosan tudom, hogy ez nem így van, mert én nem érzek iránta semmit. Semmit az égegyadta világon a mélységes megvetésen kívül.
-Mennünk kéne.-szakítom meg a kapcsolatot a mogyoró barna szemekkel, és óvatosan oldalra lépek egyet.
-Ja szerintem is.-ért egyet még egy kicsit homályos tekintettel. Egymás mellet lassan lépkedve indulunk vissza az étterem bejáratához. Irigykedve pilantok a mellettem sétáló fiúra, hogy milye  éretten tudja kezelni a szüleink kapcsolatát.Bezzeg én.... A nagy ajtón belépve ketté váltunk. Én a mosdót céloztam be még Dave a szüleinkhez ment. El gondolkozva lépkedtem a wc felé, mikor egy fehér inges melkasnak sétálok.
-Szia.-köszön rám Jack szép kék szemeivel. Oke lehet, hogy egy kicsit szem mániám van.
-Ööööö szia. Nem tudod hogy hol van a mosdó egy kicsit eltévedtem.
-De tudom mivel itt dolgozok.-hupsz ez mondjuk jogosan mondja.
- De ha el mész egyenesen utánna meg elfordulsz jobbra majd a megint elfordulsz.....-és csak mondja, mondja.-Haho figyelsz rám?
-Ööö bocsi egy kicsit elgondolkodtam.-húzom el a számat.
-Semmi baj, amúgy a barátod elég csúnyán néz ránk.-mutat az asztalunknál ülő Dave felé.

-Ki ő? Nem ő biztos, hogy nem a barátom.-nyugtatom meg Jacket meg egy kicsit magamat is.
-Biztos? Mert nem akarok valami szerelmi háromszögbe bekerülni!
-Nem persze ő nem a barátom csak egy ismerős.- sajnos túl közeli go dolom magamban.
-Ja jó akkor megkérdezem. Ashly van kedved velem a hétvégén moziba jönni velem?-oke akkor most jól végig gondolom adott egy helyes srác aki még aránylag jó fejnek is néz ki, próba szerencse.
-Aha persze nagyon szívesen.-mosolygok rá kedvesen.
-Szuper akkor majd csörgök. Oda fogsz találni a mosdóig?-kérdezi félve de a szemeiben meglátom a nevetőráncokat.
-Persze legfeljebb ha nagyon eltévedek felhívlak.-nézek rá nevetve. És indulok a mosdó irányába szerintem.
-Ashly!
-Igen?-fordulok vissza.
-Ugye tudod, hogy a mosdó a másik irányban van?
-Aha persze csak tesztelni akartalak, hogy mennyire figyelsz rám.-fordulok meg a másik irány felé.
Mire sikeresen elértem a mosdó elé büszkén löktem be az ajtót. Be állok a tükör elé és Dave tényleg nem hazudott borzasztóan szarul festettem. Vörösre sírt szemek, teljesen elfolyt smink csoda, hogy Jack elhívott randira. Gyorsan megpróbáltam leszedni magamról a sminkem maradványait. A végeredmény egészen elfogadható lett, a sírásról már csak a vörös szemeim árulkodtak.Vissza indulva az asztalunkhoz még intettem egyet a jövendőbeli randipartneremnek, majd nagy levegő és odaléptem az asztalunk hoz.
-Ó Ashly vissza jöttél?! Van még egy  bejelenteni valónk!
-Mi az egy nem volt elég egy napra?
-Ashly nem szemtelenkedj!-néz rám apa bosszúsan.
-Ó bocsánat. Tudod lehet, hogy azért vagyok ilyen mert az apám végre egy hónap után bejelenti, hogy össze fog költözni egy nővel. Amúgy kihez is költöznénk mert ezt mondjuk elfelejtettétek velünk közölni.-ha apu össze akar költözni egy nővel lelke rajta, de ne várja el tőllem , hogy jó szemmle áljak hozzá.
-Tudod amíg kint voltál pont azt mondtuk el, hogy hozzánk költöznénk be mert a  mi házunk az nagyobb.-jó legalábba a házam megmarad.
-Szuper de mit is akartál bejelenteni már megint?-nézzek rá unottan.
-Tudjátok gyerekek Lenaval arra gondoltunk, hogy az anyuájának van egy kis birtok félesége ahol nagyon régen voltak. És mivel úgy is jót fog tenni a mi kis családunknak egy kis kikapcsolódás ezért oda mennénk 2 hétre.-apu és Lena olyan reménykedve néztek ránk, hogy nem lehetett nemet mondani erre a fel nem tette kérdésre.
-És mikor mennénk?-kérdezem. 
-Mivel az iskolából már csak két nap van ezért a jövőhéten már indulunk is.-mondta büszkén Lena.
-Na mit gondoltok róla?-néz ránk kíváncsian apu.
-Szerintem nagyon jó ötlet lenne Mr. Walker.-ó a kis bájgúnár, milyen átlátszó.
-Szerintem is nagyon jó ötlet apu.-próbálok mosolyogni is hozzá egyet de inkább vicsorgásnak látszik ezért csak kedvesen nézek előre.
-Akkor indulhatunk is haza!-kezd el szedelőzködni apu.
-Ó azt nem is mondtad apu, hogy mikor lesz a költözés?
-Ja persze ezt elfelejtettem. Holnap már elkezdik áthordani a fontosabb dolgokat.
-Hát ez valami fenomenálisan szuper. Akkor ugye nem is lenne nagy baj, hogy ha holnap elmennék moziba?-nézek apura.
-Nem persze. És mit néznétek meg Saraval?
-Még nem tudom de nem Sarahval fogok menni hanem Jackel.-a mondndóm pont olyan hatással volt apura ahogyan vártam.-Na nem megyünk?-ülök be a kocsiba.Apu ledermedt arcal és üveges tekintettel ül be mellén. Az út nagy részét csöndben tettük meg. 

Kiszálva az autóból egy másikat látok nem sokkal lemaradva mögöttünk.

- Apu nem felejtettél el valamit közölni?

-Ja kicsim kélpzeld ma Lena és Dave nállunk alszanak, hogy holnap egyszerűbb legyen a költözés!-feleli vidáman.

-Szuper ha a bájgúnár és a perszóna nàllunk alszik akkor én már megyek is fel a szobámba.

Apu rosszaló fejcsóválással jelzi a nem tettszését de szó nélkül hagya, tudja, hogy úgy is csak veszekedés lenne belőle amit meg nem akar. Nagy robajjal és spanyol szitkozódással robbanok be az ajtón. Szerencsémre anya szülei spanyolok így szinte második anyanyelvemnek mondhatom. Ja meg persze apa nem ért egyáltalán a nyelvet így bármikor használhatom.A táskámból előhalásztam a telefonom és már csörgettem is az egyetlen olyan számot aki miden helyzetben tud nekem segíteni...

- Mizu velef csajszi?- kérdezti Sarah.

- Van kedved menni a latin negyedbe muszály kiszakadnom egy kicsit!- nálunk a latin negyed annyit jelent hogy egy hej ahol nem lakik senki és nyugottan tudunk tombolni úgy ahogy akarunk.

-2 perc és ort vagyok!

Szuper akkor ez is letudva. Szobámbak az ajtaját magamra csapva gyorsan leveszem a vacsora ruhámat és hejér egy rövid nadrág haspóló bakancs kombót veszek fel.Mivel apu úgy se enged el a vendégeink miatt ezért marad a megszokott módszer. Erkélyre ki ereszeben megkapaszkodni. Na és itt történt az, hogy benézek az ablakon hogy apa ott van e, és két dühös szemprral találom szembe magam. Ott voltam én az ereszen lógva ès még apa bent a nappalinkban dühösen tudva hogy majd olyan hajnali fél négykor találkozunk. Ez mind szép és jó csak úgy néz ki hogy a sok kilógás miatt az eresz elvesztette a tartását vagyis zuhantam másfél métert az eresszel a kezemben. És legalább az eresz puhára esett  úgy a gyomrom tájékára. Meg hallom a hangos zenét és az eszeveszett röhögést a nyitott tetejü cadilacot. Az ereszt ledobom az ölemből leporolom a lábam és már rohanok is a kocsi felé hogy  beugorhassak. Nem akartam megvárni még apa elkezd velemi kiabálni és meg az eresz javítását is levonja a zsebpénzemből. Az majd rá ér holnap is.

- Mizu Ashly látom végre kitakarítod az ereszt.- fordul röhögve hátra Lamuel. Irtó hülye meg bolond de az egyik legjobb barátom.

- Hülye! Csak tapos bele! Amúgy Sarah hogy sikerülta randid?

- Hát elég jól vasárnap megyünk moziba.- néze extra szerelmesen. Egyszer csak elkezd lassítani a kocsi és még két barátunk ugrik be a kocsiba mintha az ajtó ott sem lenne. Sarah feltekeri a zenét mi felülünk a háttámlára és teli torokbó énekeljük a dalokat.

 Az emberek már egészen megszokták hogy egy piros alapon kék lángnyelves kocsi suhan végig az uttcákon, sőt hétvége fél már mi is a kocsiban vagyunk és csapunk egy kis rögtönzött bulit.

 A városból kikanyarodve elidultunk a latin negyed felé, a ház ahol folyton vagyunk valami  helyi pénzes nagymenőé aki biztosítani tudja nekünk a piát és a helyet csak annyi kikötése volt, hogy egy összeget szedjünk össze amit mi belépőjegynek fogtunk fel. Ahogy kezdtek előbukkani az emberek Lamuel benyúlt a kormány alá és meg nyomta a titkos gombot amitől a kocsinak az eleje emelkedni majd sülyedni kezdett. Hetekig bütykölte a kocsit mire szerinte kellő magasra emelkedett fel. Ez a fiúknál egyfajat verseny mint a " ki pisil meszebbre" nállunk "kinek az autója megy magasabbra". Ezen a helyen a mi társaságunk igen is nagy menőnek számít mert nincs még egy ilyen hülye csapat mint a miénk.

A kocsiból kiugrálva köszöntöttünk minden ismerőst és megindulunk a ház felé. A ház U alakúan van kialakítva amit egy nagy kapu fog közre és a közepén egy hatalmas kert van ahol tudunk szórakozni. A középső erkéjen vana DJ púlt ahova csak néhány ember mehet fel köztük mi is.

Ja és még a csendháborítástól se kell félnünk mert nem lakik senki errefelé aki feljelenthetne minket.

Az egyr hangosodó zene átjárja az egész testem és élvezem az utolsó normális napomat a barátaimmal.

Kicsi késve de meghoztam az új részt. Remélem elnyerte a tetszésetek, kíváncsian várom a véleményeket!

Csók: Dorka <3

2. rész

Ledöbbenve állok a fürdőszoba közepén.Apa még sose mondata le velem a fotózást mindig is tisztában volt azzal, hogy mennyire fontos is ez nekem és feltétel nélkül támogatott benne a mai napig.Mint ahogy vártam meg is csörrent a telefonom.
-Drágám miért nem megyünk ma a fotózásra?-kérdezte vagy kijelentette vagy nem is tudom hogyan mondta, olyan furcsán de mégis rémisztően ugrott nagyon magasra a hangja Katerinnek.
-Én sem tudom pontosan csak azt, hogy apa nagyon mondani akar nekem valamit és eléggé izgul is!-Olyan mint egy kisgyerek aki megkapta élete első cukorkáját. Na ezen a gondolaton jót mosolyogtam magamban, furi aput kisgyerekként elképzelni.
-Na mindegy is cuncus beszélj vele de utána üziz nekem rögtön, hogy mi volt olyan fontos.-lehet, hogy Katerin egy érett na jó szóval egyáltalán nem érett felnőtt nő aki olyan nekem mint Sarah csak , kicsit öregebb és szinte más különbség nincsen is köztük.De a beceneveitől falra tudok mászni néha, voltam mér cukorka, cukorfalat, bogárka, cicuska, kutyuska meg szinte minden állatka amit lehet becézni és az is amit nem.
-Oksa majd írok neked na megyek mert apa már megint hivogat engem. Puszi.-azzal a lendülettel ki is nyomtam és rohantam apához a nappaliba. Szokásomhoz híven nem hagyhattam ki, hogy hasra ne esek az újságos kosárban. Ez szinte már hagyománnyá vált nálam, hogy ha nem is esek hasra de legalább belerúgjak.
-Na mit akartál mondani?-vetődtem le apa mellé, mivel fél lábon ugrálva tettem meg azt a pár métert a lépcsőtől elérjek a kiszemelt célomhoz, és a lendületből ,,ugrottam" rá a kanapéra.
-Szóval kicsim ma elmegyünk vacsorázni!-jelentette be büszkén apu.
-Csak ennyi egy vacsi miatt mondtad le a fotózást? Máskor is elmehetünk vacsizni.-néztem rá kicsit értetlenül de még inkább csalódottan.
-Nem nem egy egyszerű vacsoráról van szó.Tudod, hogy mióta édesanyád meghalt azóta nem találkoztam rajtad és Dorotán kívül semmilyen nővel akivel a munka kapcsolatnál tovább ,,fajultak" volna a dolgok.-mutatott idéző jelet a kezeivel.Feszülten figyeltem, hogy mit is akar kihozni ebből, bár tudat alatt sejtettem sőt tudtam, hogy mit akar belőle kihozni de nem mertem magamnak bevallani.-És hát a cégemnél volt egy megbeszélés amint megismerkedtem egy nővel.
-De apu az utolsó céges megbeszélésed majdnem egy hónapja volt!-értetlenkedtem.
-Pontosan kincsen már majdnem egy hónapja randizgatok vele és a dolgok egész jól néznek ki köztünk.És közösen megbeszéltük, hogy ez az időpont tökéletes lesz mindenkinek.-kicsit csalódottan emésztettem a halottakat, de látva, hogy apának milyen boldogság van az arcán rögtön másként néztem a vacsora elé.Apu olyan őszintén és izgatottan mosolygott amit már jó ideje nem láttam az arcán pontosan két éve amikor anyut elveszítettük.
-Rendben nagyon örülök, hogy boldog vagy és megpróbálok a legtöbbet kihozni magamból de azért csodát ne várj!-válaszoltam neki kimérten. Majd egy őszinte és barátságos mosoly kíséretében felmentem a szobámba.De azért a lépcső tetejéről még megkérdeztem, hogy mikor lesz a vacsora.
  A szoba ajtót becsukva boldogan néztem a vacsora elébe. Anya a képére pillantva hirtelen mérhetetlen harag borított el az ismeretlen nő iránt. Hogy képzeli az a kis nőcske, hogy csak úgy belerondít a mi jól felépítette családunkba.Ez és ehhez féle gondolatok röpködtek a fejemben mígnem meghallatom apa izgatott hangját, hogy ideje elkezdenem készülődni.Milyen izgatott apu, biztos kedves lehet a nő ha így az ujja köré csavarta. Mert apu láthatólag fellegekben jár a boldogságtól.
Rendben most már bátran kijelenthetem, hogy bediliztem ha ilyen hirtelen hangulat ingadozásaim vannak. Gyorsan a szekrényem elé lépkedtem és kiválasztottam a megfelelő ruhát. Egy fekete egybe ruhát hozzá illő fekete harisnyát és egy bakancshatású magassarkút. Kiegészítőként hozzáadtam a kedvenc koponya fejes nyakláncom. A sminkel nem bajlódtam sokat szemeimet kiemeltem ceruzával egy vékony tusvonal majd szempillaspirállal zártam. Az arcomat lealapoztam egy kis pirosítót tettem fel végül egy vörös rúzst használtam a számon. Picit fújtam magamra a kedvenc parfümömből és késznek nyilvánítottam magam.Felkaptam magamra a bőrdzsekimet mer az esték már elég hűvösek és úgy voltam vele, hogy ha nem tetszek a nőcinek akkor így járt.
  Lassan sétáltam le a lépcsőn a drámai hatásért és egy kicsit hogy a nyakamat se törjem ki. De ez persze csak titok. Dorota toppant be a szobába már a lefekvéshez készülődve.
-Gyönyörű szép Miss Ashly.-mondta őszintén egy kicsit furcsa akcentussal.
-Jaj Dorota nagyon szépen köszönöm.-mondtam neki két cuppanós puszi kíséretében.
-Tessék csak menni az édesapja már várja önt a kocsiban.-majd sietős léptekkel indult meg a szobája felé. Unottan lépkedtem a kocsi felé már előre félve az estétől éreztem, hogy valami történni fog valami rossz. Ahogy kiléptem az ajtón Taylor már ugrott is, hogy kinyissa nekem az ajtót.
-Szép estét Miss Walker!-nyitotta ki nekem az ajtót.
-Hányszor mondjam, hogy nyugodtan tegezhet nem vagyok valami elfásult vén nyanya és az ajtót is ki tudom magam nyitni.-válaszoltam reflexből. Taylor mosolyogva fogadta a válaszomat mert szinte ezt mindig eljátsszuk egymással. Apa nevetve fogadott a limuzin hátuljában.Az út további részében minden féléről beszélgettünk például az iskola, barátok, közelgő céges események amiken nekem is ott kell lennem és bájologni kell mindenkivel vagyis  csak a szokásos. Mire megérkeztünk szinte minden témát kimerítettünk. Taylor leállította a motort és már szállt is ki, hogy nyithassa az ajtót nekünk. De most olyan ritka alkalmak egyike volt amikor sikerült előtte kinyitnom az ajtót. Óriási önelégült vigyorral a fejemen indultam meg a bejárati ajtó elé. Az ajtón belépve egy gyönyörű teremben találtuk magunkat amit egy óriási csillár világított meg. Apu bediktálta a nevet amire az asztalt foglalta. Egy pincér rögtön mutatta is, hogy merre menjünk. El pillantottam a mutatott irányba és azt hittem nem látok jól. Ilyen egyszerűen nem létezik. A négyszemélyes gyönyörűen feldíszített asztalnál egy elegáns nő ült a bejáratta háttal és egy fiúval beszélgetett. És az a fiú nem más volt mint az én idegesítő minden lány álma osztálytársam, Dave. Apa hatalmas mosollyal én meg egy kicsit bizonytalan léptekkel de megindultunk az említett asztalhoz. És egyszer csak megpillantom az én olvadozó barátnőmet és hősszerelmes kitérőjét az egyik útba eső asztalnál. Egy gyors elnézés kíséretében odalépek a szerelmes párhoz.
-Sziasztok.-köszönök nekik.
-Szia Ash. Hát te hogy-hogy itt vagy?-kérdezi a meglepett barátnőm.
-Apuval és az új csajával meg annak a fiával vacsizok.-mutatok a hátam mögé
-De az ott nem Dave?
-De!
-Úúúú.-húzzal el a száját Sarah
-Ahan.-mi már csak ilyenek vagyunk, félszavakból is megértjük egymást.
-Öööö hahó nem zavar, hogy éppen a legjobb barátomról beszéltek?-kérdezi kicsit sértődötten Ty.
-Nem.-feleljük egyszerre.
-Vagyis de vagy nem tudom. Talán?-próbálja menteni a menthetőt barátnő Ty előtt, de ő csak fogja magát és jó nevet a barátnőm szerencsétlenségén. Úgy látszik a fiú nem egy haragtartó  vagy lehet nem is haragudott. Igen ez a valószínűbb, hogy az égegyadta világon semmi baja nem volt csak jó színész.
-Na de megyek is mert már szerintem már várnak rám.-húzom el a számat-Csak ügyesen!-mondom egy kacsintás kíséretében.
-Ash!-háborodik és vörösödik el egyszerre Sarah. Ty csak jót nevet rajta és rosszallóan csóválja a fejét nem tetszését kifejezve. Én csak nevetve hagyom ott őket és megyek annyi örömmel az asztalhoz mintha csak a fogamat húznák ki.
-Rendeltetek már?-ülök le apa mellé egyenesen Davevel szembe.
-Nem csak rád vártunk.-oda intette a pincért az asztalunk hoz. Egy fiatal extra helyes srác lépet oda hozzánk, végignézve rajta nem lehetett sokkal idősebb nálam. És mint észre vettem ő is végignézett rajtam.
-Mit hozhatok?-mosolyogót rám elbűvölő mosollyal.
-Én egy cézár salátát kérek ice teával.-mondtam. Nem mintha nem ennék meg néha egy egy zsírosabb kaját de nagyon kell a fotózások miatt figyelnem arra hogy mit eszek.
-Én egy pizzát.-válaszolta Dave egy kicsit erőteljesebben, hogy a helyes srác rá figyeljen. El is érte a általa várt hatást.
Apuék valami két személyes halas tálat kértek. Blah nem szeretem a halat....
 A pincér srác gyorsan meg is hozta az italokat az enyém mellé egy cetlit tett le. Rajta volt a neve és a telefon száma gyorsan be is írtam a számot a telefonomba. Jack szép neve van. Kezdtem el álmodozni rögtön. Gyorsan előkotortam egy tollat a táskámból és a szalvéta sarkára ráfirkáltam a számom meg a nevem. Az italok után meg is érkeztek a rendelt ételek. Pont mikor letette elém a salátámat e köténye zsebébe csúsztattam a szalvétámat. A vacsora további részében én csöndben voltam csak apa és a csaj beszélgetett egymással.Miután mindenki elfogyasztotta az ételét megszólalt apu és újdonsült barátnője.
-Na szóval gyerekek azért van ma ez a kis vacsora, hogy nagy bejelentést tegyünk.-kezdte a nőci.
-Össze fogunk költözni!-mondta apa. És kész ott abban a pillanatban nem tudtam semmit szólni.


Remélem tetszett ez rész amit összehoztam így estére!!

 Xoxo:Dorka <3

1. rész

Csörög az ébresztő órám.Miért is kell ilyen korán kelnem...Bosszankodva kelek ki az ágyamból de nagy szerencsémnek és persze reggeli frissességemnek köszönhetően a lábaim beleakadnak  a takarómba és akkorát borulok az ágyról hogy a pincénkben lehetett hallani a puffanásomat.Nagy szentségelések közepette feltápászkodom, majd apa ront be a szobámba.
-Mi az isten szerelmét csinálsz már kora reggel?-köszönt bájosan vagyis idegesen, nagyon idegesen.
-Nyugi apa csak az ágyról estem le nem a világ állt a feje tetejére.
-Jól van kicsim akkor gyere reggelizni Dorota nemsokára kész a reggelivel.-nyomott egy jó reggelt puszit a homlokomra és meg sem történté téve a dolgot mivel már hozzászokott a bénaságomhoz.Az órámra pillantottam, hogy a manőveremnek köszönhetően egy kicsikét késésben vagyok.Gyorsan kirohantam a fürdőbe, letusoltam majd vissza a szobámba felöltözni.Egy egyszerű szürke fehér feliratos bőbb póló és farmer mellet döntöttem,hogy egy kicsit feldobjam kockás inget kötöttem a derekamra.Végül rohanhattam vissza a fürdőbe mert a hajamat és a sminkemet elfelejtettem megcsinálni Már nagyon késésben voltam ezért csak szempillaspirált és tust használtam szájfény úgy is van a táskámban majd azt a buszon felteszem magamra.A hajamat gyorsan meg szárítom.A lépcsőn lerohanva majdnem hasra esek egy kosár újságban.A konyhában apa már bőven megreggelizett én két nagyobb kanállal betoltam a diétás joghurtomat majd egy egy puszit adtam apának és Dorotának.Dorota olyan nekem mint egy pótanya mindig gondoskodik rólam, Szinte már családtagnak számít nálunk.Rohanás közben a konyhapultról lekaptam az ebédemet jelentő szendvicset majd a számba vettem egy szelet jó reggelt kekszet.
 Conversemet bekötve és táskámat a hátamra kapva rohantam a buszmegállóba.A busszal pont egyszerre érkeztünk meg a megállóba.Gyorsan felpattantam mielőtt tovább megy.Az utolsó ülőhelyet elfoglalva leültem.Táskám legaljáról előkotortam a szájfényem és gyors rutinos mozdulatokkal feltettem magamra.A buszról leszállva komótosan indultam meg a sulink felé.Rögtön az osztályomhoz mentem.Ahogy sétálok a folyosó hirtelen hangos visítást hallok majd hogy egy félőrült lány a nyakamba ugrik végül pedig egy hagos reccsenés zárja a sort.A visítás gazdája az én legjobb barátnőm aki a nyakamba ugrott örömében, a reccsenést pedig a hátam adta ki.
-Sarah megfojtasz -mondom enyhén fuldokolva és egy ici-picit rájátszva...Drága barátnőm rögtön lazított a szorításán.
-Na minek örülsz ennyire?-nézek rá kíváncsian amúgy is mindig nagyon vidám barátnőmre.
-Ty elhívott randira.-büszkélkedik el a nagy hírrel.
-Ugye tudod hogy csak kihasznál? Elhív egy randira, megfektet majd megcsal.-Tyler az osztály sőt az egész iskola fő nőcsábásza így volt mire alapoznom.
-Ne gondolj rögtön a legrosszabbra, szerintem megváltozott. Csak gondolj bele, hogy milyen rég nem volt barátnője.
-Ja lehet hogy van már egy hete is!-erre mind ketten nevetve léptünk be a terembe.
Helyünkre leülve folytattuk a beszélgetést. Egyszer csak kivágódott az ajtó és osztályunk fiú tagjai léptek be az osztályba nagy hangzavar kíséretében. Ty a barátnőmre kacsintott majd intett neki egyet.
-Azért levegőt vegyél-szólok nevetve olvadozó barátnőmnek.
Ty Sarah, Dave pedig elém ül le. Eredetileg mögöttünk ültek csak valami oknál fogva a tanárok úgy gondolják, hogy könnyebb őket fegyelmezni ha elől ülnek.Amúgy az ültetés teljesen lényegtelen volt mert ugyan úgy beszélgetnek továbbra is.
-A francba!-kiált fel Dave amire az osztály egy kicsit halkabban folytatja akkori tevékenységét, köztük mi is.
-Mi a baj?-kérdezi Ty.
-Semmi!- válaszolja flegmán Dave.
-Ha legalább ,megkérdezik, hogy mi a baj akkor arra válaszolhatnál, és nem csak annyit nyögnél be nagy kegyesen hogy ,,semmi".-utánoztam unottan a hangját.Az eredetileg halk motyogásnak készült monológomat mindenki teljesen tisztán hallotta az ideiglenesen beáll csöndnek köszönhetően.Dave unottan fordult hátra majd mélyen a szemembe nézett.Úúú ettől a nézésétől kiráz a hideg.De erősnek kell lennem, mondogattam magamban.Ugyan olyan látszólag rideg tekintettel bámultam vissza rá. Konkrétan szikrázott köztünk a levegő és még véletlenül sem jó értelemben.
-Parancsolsz?-kérdi ridegen a hosszas bámulásból feleszmélve meg mindig rideg tekintettel.Még jó, hogy megszólalt már azt hittem, hogy teljesen megnémult.
-Csak annyit mondtam, hogy igazán vehetnéd a fáradságot és megoszthatnád a bajodat az állítólagos legjobb barátoddal.Nem pedig itt füstölögsz mint egy majd szét durranó kazán.
-Már bocs de nehogy már egy kis ribanc mondja meg, hogy mit osszak meg a barátaimmal.-Válaszolt vissza reflexből.És mivel én sem vagyok valami ijedős kislány típus ezért olyan erővel vágtam pofon, hogy még az én tenyerem is belefájdult.
-Ne merj még-egyszer leribancozni. Nem tudsz te semmit az én életemről!-a vágtam a fejéhez nem túl bájos pillantás kíséretében. A mondatom után mint egy végszóra becsöngettek  az első órára.
-Na ba...-kezdett volna bele ismét Dave, mikor belépett az osztályba Mr. Hamfry.
-Mit szeretne mondani Mr.Matthews?-kérdezte a biosz tanárunk.
-Csak azt hogy na baaaa rátom ezt jól meg mondtad.-vágta ki magát ,,ügyesen".
-Nagyszerű akkor most ön is elmondhatja a múlt óra anyagát jegyre!-és ezzel a mondattal kezdetét is vette az első óra, maga után hozva a többit is.
 Sarahval az ebéd szünetben kicammogtunk az udvaron lévő kedvenc padunkhoz, és neki láttunk jól megérdemelt ebédünk elfogyasztásához.Barátnőm szoros copfba fogta össze rózsaszínű ombre haját.mindig változtatja a haja színét volt már narancssárga, piros, kék sőt még zöld is. De neki valamilyen okból mindig jól al neki.
-Nem is mondtad, hogy hova mentek randira?
-Ú Ty egy nagyon  romantikus helyre akar elvinni. Tudod van az az étterem a város mellet, a Al  a Capo.Majd segítesz ruhát választani estére?-meséli izgatottan.
-Persze majd át rohanok egy fél órára mert utána nekem is készülődnöm kell.
- Ma is mész fotózásra?-kérdi izgatottan.Még mikor anyu élt akkor elvitt engem egy fotózásra valami gyerekmagazinba. Akkor nagyon megtetszett és azóta folyamatosan járok különböző helyekre.A semmiből sikerült elég szép karriert építettem fel.A menedzseremmel, Katerinnel azt beszéltük meg, hogy nem fogjuk nagy dobra verni. De csak azért, hogy amíg gimibe járok addig azt a két évet még nyugiban be tudjam fejezni. Persze azért fotózásokra majdnem kettő maximum három hetente járok Katerin folyamatosan szervezi nekem a programot általában amikor iskolai szünet van alig vagyunk otthon mert fotózásról fotózásra járunk.A legjobb az egészben, hogy alig kell erőfeszítéseket végezni (na jó ez nem teljesen igaz) és már rengeteg helyen jártam.A suliban csak Sarah tudja de persze nincsen kizárva, hogy már más is meglátott egy egy újságban csak nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget.Apuval az összes ilyen újságot megszoktuk őrizni és ha van egy kis időnk akkor megnézegetjük hogy mennyi volt a fejlődésem és a változás.
-Hallom rólam beszélgettek!-jött oda Tyler, ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből. A barátnőm mögé lépet majd szoros ölelésbe fogva őt.Sarah álmodozó tekintettel nézet fel rá.
Ha most ide jött Ty akkor mindjárt megérkezik....Hirtelen felsikítok. Valami jéghideg folyadék folyik végig a pólóm alatt.
-Csak, hogy ne füstölögj mint egy kazán.-suttogva egészen közel hajolva a fülemhez Dave az osztályteremben folytatott beszélgetésünkre utalva.-Bunkó.-motyogom magamban figyelve hogy más most már nem hallja meg.
-Sziasztok!-köszönt egy idegesít hang akihez egy még idegesítőbb arc tartozott.
-Ash nem lett egy kicsit vizes a pólód?-kérdezte gúnyosan.
-Nekem pontosan így tettszik.-válaszoltam vissza.
-Nekem is.- felelte egy perverz mosoly kíséretében és elkezdte stírölni a melltartómat mert a szürke anyag elég rám tapadt.
-Hellóka.-Köszöntött egy az előzőnél is idegesítőbb sőt még nyálasabb hang.
-Sziasztok morogtunk valami ilyesmit nekik Sarahval, Ty lepacsizott barátjával majd gondolkozott egy kicsit, hogy hogy is köszöntse Cleot leendőbeli barátnője előtt. De mivel Cleo nem a diszkréciójáról volt híres ezért két nyálas rúzs foltot hagyott szerencsétlen fiú arcán.Olyan félve és bocsánatkérő tekintettel fordult meg a barátnőm felé a rúzsfoltokat dörzsölve hátha nem fog annyira látszani persze zéro sikerrel.Már eddig is fulladozó barátnőm nem bírta tovább magában tartani és kirobbant belőle a nevetés, rám nézett és tudta hogy én se bírom már sokáig így egyszerre kezdünk el fuldokolni a nevetéstől.A fiúk nem tudták hova tenni a dolgokat ezért egy egyszerű vállrándítással elintézték hogy csak hülyék vagyunk és kész. Dave inkább barátnőjének szentelte figyelmét vagyis inkább a szájának. Enyhe féltékenység fogott el de nem is tudom hogy mire hiszen nekem nem is tetszik Dave. Nem igazam van nekem nem tettszik Dave, pont, téma lezárva. Oké lehet, hogy hülyén né ki, hogy magamba beszélek meg mindent de én már csak ilyen vagyok. Ezért inkább fogtam magam és bementem átvenni a pólómat. Szerencsére mindig tartok a szekrényemben egy váltó pólót.
 A nap további része gyorsan eltelt.Az órák végeztével gyorsan kirohantam és elsiettem a megállóba hogy elérjem a buszom.
 Ahogy hazaértem kivágtam az ajtónkat és rohantam fel összepakolni minden fontos dolgot a fotózásomra.Először a ruhákat választottam ki.
-Ashly!-kiáltotta apa.
-Pillanat.-gyorsan még bedobáltam a siminkes cuccaimat.
-Ashly!
-Pillanat. oke akkor szempillaspirál, tus, alapozó, szemhélypúder, arcpír..-apa hirtelen közbe vágott.
-Ashly ma nem mész fotózásra.-mondta kimért nyugott hangon.-Gyere le mert beszélnünk kell!

Hát nagyon rémélem

 hogy tettszet az írásom.

 Ez lesz az első blogom , 

 ha bármi véleményetek van

vele kapcsolatban azt osszátok

 meg velem. Szívesen várok 

hideget-meleget.

Xoxo:Dorka <3